Már nem úgy megy mint régen.....avagy a test határainak felismerése és az ebből kialakuló lelki küzdelem idősebb korban

Nem is tudom hol kezdjem, sok mindenről szeretnêk írni , de most talán egyik nagyon nehèz szakaszról kezdek , mègpedig mikor elkezd jönni az èrzès hogy " mièrt" öregedtem meg "? Vannak pillanatok az életben, amikor már letagadhatatlan hogy az eddig természetesnek vett dolgok hirtelen nehezebbé válnak. Talán már nem megy olyan könnyedén a bevásárlás, a kertészkedés vagy akár a lépcsőzés, s sok kis apró cselekvès. Ezek a felismerések mélyen érinthet mindenkit, hiszen az önállóság elvesztése félelmetes érzés lehet. De mit lehet tenni, hogy ezt lelkileg is feldolgozzuk?

Először is, fontos tudni, hogy ezek a változások az élet természetes velejárói. Nem azt jelentik, hogy értéktelenebbé válunk, hanem azt, hogy egy új életszakaszba léptünk.

Sokan ilyenkor szomorúságot vagy tehetetlenséget éreznek. Ezek természetes érzések. A fontos az, hogy ne rekedjünk meg bennük. Beszélgessünk valakivel, akiben megbízunk, és próbáljuk meg új nézőpontból látni a helyzetet.

Szerintem nagyon fontos hogy ezt valakivel " kibeszèljük"

Bár lehet, hogy néhány tevékenységet máshogy kell végeznünk, ez nem jelenti azt, hogy fel kell adnunk őket. Talán egy kis segítséggel vagy egy egyszerűbb megoldással továbbra is élvezhetjük  a dolgokat, amelyeket szeretünk, s közben felfedezhetünk újabb dolgokat ,amikben örömünket leljük. önállóság csökkenèse ,elvesztésének érzése miatt sokan félnek segítséget kérni, pedig ez nem a gyengeség jele,( sőt, bölcs vak apukám mindig azt mondta nem az a bátor akimindent maga old meg, hanem aki mer segítsègrt kèrni) hanem az önmagunkkal való törődés része. Egy barát, családtag vagy akár egy támogató szolgálat is segíthet abban, hogy könnyebben boldoguljunk.

Bár a testünk változik, a lelkünk és a személyiségünk ugyanaz marad. Minden életszakaszban van szépség és lehetőség. Érdemes új dolgokat kipróbálni, új hobbit találni vagy épp másoknak segíteni a saját tapasztalatainkkal.

Az èlet minden szakasza tartogat èrtêkes pillanatokat , csak meg kell találnunk őket.

S nem kell egyedül, mindig van ki mellettünk áll. Család barát.. igaz hihetetlen, de sokszor egy idegen 

Kicsit magamról , hogy mièrt is van bennem ez a segítèsi szándèk: 

Beteg szüleimet ápoltam több  mint 20 èven keresztül. Először csak kisebb teendőkben segítettem, majd egyre jobban a segítségemre szorultak , mondhatni mindenben . Láttam hogy ez milyen nehéz  nekik, hogy feldolgozzák , hogy a " család motorjából" segítségre szoruló emberek lettek.  Ekkor már láttam hogy milyen fontos a betegek/ idősek lelki támogatása . Sajnos ha családtagkènt látjuk el szeretteinket, mert nem szeretnénk,- vagy nem birunk az anyagi vonzata  miatt-, segítséget kérni , akkor  ez az egèsz családnak, de főleg az időseket ,betegeket ellátó személynek   is nagy lelki teher . 

Igazából  ezekről szeretnèk írni. Nem, nem a szüleimről, s magamról , - hisz több helyzetben tapasztaltam  - , hanem hogy  mit hogy lehet megkönnyíteni, mire kell fokozottan  odafigyelni..milyen segédeszközöket könnyíthetjük idős, beteg szeretteink  minden napjait . Szeretnék majd beszêlgetni a demenciáról...

Mindennapi kapcsolatban vagyok idősekkel, s úgy látom hogy nagyon nagy szükségük lenne  szeretetre , megèrtèsre, meghallgatásra , s ugyanígy  a  családoknak is szüksége lenne a lelki támogatásra a nehéz időszakokban . Egyáltalán  hogy induljanak el , hogy segítsenek , melyik segítség akár " árthat" is. A téma szerintem kimeríthetetlen.  

Most mèg " magamban " írok, de várom hogy tegyenek, tegyetek fel kèrdèseket . Szívesen  megosztom a tapasztalataimat. Könnyítsük meg idős szeretteink èletèt , úgy hogy a miènk se menjen tönkre ...

Miért hoztam létre ezt a blogot?

Sosem gondoltam volna, hogy egyszer majd blogot írok, de annyira szeretnèk segíteni , itt lenni Azoknak az embereknek, Akiknek nagy szükségük van egy kis odafigyelésre, bátorításra és megértésre.

Nem vagyok pszichológus, nem adok kész" recepteket",csak egy ember vagyok, aki figyel, aki meghallgat,tanácsot, megèrtèst ad és akinek fontosak mások érzései. Különösen az idősebbeké, akiknek sokszor csak annyi hiányzik, hogy valaki valóban odafigyeljen rájuk – szívvel, lélekkel.

 Az élet sokszor próbára tesz minket, és én hiszek abban, hogy egy kedves szó, egy figyelmes pillanat sokat tud segíteni.

Ezért hoztam létre ezt a blogot – hogy megosszam Veletek/Önökkel mindazt, amit a szívemben érzek, és hogy elérjem azokat, akik éppen egy kis lelki támaszra, vagy csak egy baráti beszélgetésre vágynak. Az idősebb korosztály különösen fontos számomra, mert sokszor érzem, hogy nekik van a legnagyobb szükségük arra, hogy valaki figyeljen rájuk, hogy érezzék: nincsenek egyedül!.

Ez a blog nem( csak) arról szól, hogy én tanácsokat adok, hanem inkább arról, hogy együtt gondolkodjunk, együtt érezzünk, és ha valaki úgy érzi, hogy szüksége van egy kis segítségre, én itt vagyok. A célom, hogy egy olyan helyet teremtsek, ahol az olvasók biztonságban érzik magukat, és ahol bárki kifejezheti, amit érez.

Szeretném, ha ez a blog valódi kapcsolatokat és megértést hozna, és tudnèk segíteni. A későbbiekben szeretném bővíteni a szolgáltatásaimat, és személyre szabott konzultációkat is kínálni azoknak, akiknek egyéni támogatásra van szükségük.

Pl: Lelki támogatás időseknek.

Nem tudom, hová visz ez az út, de őszintén, szeretettel indultam el rajta, s remélem sokaknak találunk utat a lelki bêkèhez . Szeretettel várlak, várom:)